________________________________________________________
ARCKÖNYV - KÉPEK, VERSEK, ETC
_____________________________________________________________________________________
A chromok uralma
Már kapható a magyar nyelvű elektronikus kiadás is az Adamobooks könyvterjesztőnél:
http://bookline.hu/product/home.action?_v=Bartok_Zoltan_A_chromok_uralma&id=13310&type=250
_______________________________________________
A chromok uralma eredeti angol cime: Reign of the Chroms
Az angol nyelvű változat megrendelhető a szerző honlapján:
http://www.chess33.com/Books.php
Ha rendelkezik a Kindle elektronikus könyvolvasóval, megrendelheti az Amazon internetes könyvesboltban is:
http://www.amazon.com/dp/B002NKLNII
Részlet a műből:
__________________________________________________________________________
Komolchik már készen állt, hogy elkezdje előadását, amikor Gumiel tizenéves lánya lépett a terembe. Minden tekintet a lány felé fordult.
- Elnézést a zavarásért – mondta a lány udvariasan, egyik kezében egy papírlapot tartva. – Ez éppen most jött ki a telex gépből... Diavónak szól... Rivertownból. Sürgős. – Amíg beszélt, Diavóhoz lépett és átnyújtotta neki a papírlapot. – Bocsánat – mondta újra, majd távozott.
Mindenki Diavót figyelte, miközben ő az üzenetet olvasta.
Diavónak csak pár másodpercébe telt, míg átfutott a két rövid mondaton. Amikor befejezte az olvasást, beharapta alsó ajkát. Miközben összevonta szemöldökét,
arcán könnycseppek gurultak le. Végül leejtette a papírt és arcát tenyerébe temette.
A küldöttek csendben vártak.
Amikor Diavo újra kollégáira nézett, az egész arca nedves volt.
- Meggyilkolták a családomat – mondta halk, remegő hangon.
- Megnézhetem? – kérdezte az egyik küldött a papírlapért nyúlva.
Diavo átnyújtotta neki a telexet.
A küldött hangosan felolvasta az üzenetet: - Diavo, leégett a házad. Minden rokonod odaveszett.
- Amondó vagyok, napoljuk el a tanácskozást – mondta Gumiel. – Majd folytatjuk, ha Diavo is készen áll.
- Szükségtelen! – jelentette ki Diavo határozottan. Arcáról letörölte a könnyeket, majd így folytatta: - Egy ilyen gonosz cselekedet egyértelműen mutatja, nem vesztegethetjük az időnket. Flukk és az emberei pusztítani akarnak bennünket.
Diavo keményebb hangon folytatta, mintha családja halálán máris túltette volna magát. A küldöttek ámulva figyelték.
- Flukk esetleg úgy döntött, hogy átver bennünket. Lehet, hogy az ő Parancsa nem más, mint egy értéktelen papírdarab. Lehet, hogy egészen mást tervez, mint amit a Parancs tartalmaz. Száműzetésről beszél, de lehet, hogy kiirtásra gondol. Ezért én szeretném, ha megmaradnánk tervezett menetrendünknél. Biztosítalak benneteket, hogy én jól vagyok. Afelől is biztosítalak benneteket, hogy minden eddiginél eltökéltebb szándékom a barbárság
felszámolása... Népünk évezredek óta azért küzd, hogy a világ népességének békét, jólétet és boldogságot teremtsen. Az emberek nagy része elégedett az eddig kialakult helyzettel. Sajnos vannak olyanok, akik visszafelé akarnak haladni. Egyáltalán nem engedhetjük meg, hogy ezek a sötét elmék továbbra is vezető szerepet játsszanak. Amíg a mi tervünk ki nem teljesedik, mindenki kedvére megteremtve a megfelelő gazdagságot, minden lehetséges eszközt fel kell használnunk a fejlődés biztosítására, még ha ez azt is jelenti, hogy a legdrasztikusabb módszerekhez kell folyamodnunk. – Diavo végül mélyet lélegzett és körülhordozta tekintetét.
A küldöttek szinte hipnotikus állapotban figyelték.
- Különben – tette hozzá -, megvárom, amíg rám kerül a sor, hogy elmondhassam, én miként kezelném a helyzetet. Ami a családommal történt, az megerősít abban a hitemben, hogy az én tervem megfelelő. Persze lehet, hogy némelyiktek az enyémnél is radikálisabb javaslattal áll elő.
Diavo Komolchikra tekintett, jelt adva neki a kezdéshez.A fiatal költő körülnézett, majd rövid szünet után így szólt: - Úgy látom, Diavónak jelentős mondanivalója van. Ezért én szivesen elhalasztanám előadásomat, hogy átengedjem neki a szót, ha ezzel mindenki egyetért.- Szavazzuk meg Komolchik javaslatát – mondta Gumiel.
Mindenki egyetértett azzal, hogy Diavo emelkedjen szólásra.
Amint Gumiel bejelentette a szavazás eredményét, Diavo beszélni kezdett: - Komolyan, nem elhamarkodott megoldásra van szükségünk. Mivel meglehetősen különcöknek számítunk, garantált, hogy az idők végezetéig zaklatásnak leszünk kitéve. Tehát tegyük fel a kérdést... Akarunk primitív uralkodók kiszolgáltatottjai lenni? A válasz kétségtelenül az, hogy nem. Ezért meg kell szabadulnunk a primitív uralkodóktól. Az egyértelmű, hogy amíg szabad társadalmakról beszélünk, mi, a chromok, nyíltan nem vehetjük át a hatalmat. Az új vezetőknek, vagy legalábbis azok legtöbbjének, a beépítettek soraiból kell kikerülniük. Biztos vagyok abban, hogy a lakosságnak csak nagyon kis része gyanítja, hogy a beépítettek valóban léteznek, és hogy ők azért vannak, hogy elősegítsék
törekvéseinket. A valóban veszélyesnek mondható egyének száma elenyésző. Miután a médiát teljesen ellenőrzésünk alá vonjuk, már csak a megfelelő propaganda kérdése, hogy ezeknek az egyéneknek a szavahihetőségét teljesen leromboljuk. Lehet, hogy néhányukat likvidálnunk kell majd. Persze nem mindegyiket, hiszen valamilyen ellenzékre határozottan szükségünk van. Amint majd nevetségessé tesszük a megmaradt ellenzékieket,
a tömegek elfordulnak tőlük. Hangsúlyozom ismét, ez csak szabad társadalmakra vonatkozik. Látok néhány kérdő tekintetet, ezért most rátérek mondanivalóm lényegére.
Diavo ivott a vizéből. Megvárta, míg újra rajta volt minden tekintet, majd folytatta: - Ketté kell osztanunk ezt a világot. Különben sosem leszünk képesek teljesen ellenőrzésünk alá vonni. Az egyik oldalt megtartjuk szabadnak, de a másik felett szigorú diktatúrával uralkodunk. Nos, itt a tervem...
Miután véget ér ez a konferencia, én itt Urontonban hajóra szállok és leutazom Coraltonba. Ferolandban titokban csatlakozom a zsoldosokhoz és új személyazonosságot veszek fel. Értesülésem szerint a tábor fel van szerelve ahhoz, hogy hamis születési anyakönyvi kivonatokat és más okmányokat gyártson. Egy későbbi időpontban, egy csoporttal, misszionáriusokként, behatolunk Murumbiába. Elmegyünk minden faluba és városba, hogy a néppel beszélhessünk. Meggyőzzük őket afelől, hogy eljött az ideje a kizsákmányolóiktól való megszabadulásnak. Könnyen rádöbbentjük majd őket arra, milyen
rossz a jelenlegi helyzetük. A nemeseknek adót fizetnek, miközben a chromok is kizsákmányolják őket. Legtöbbjük Zupcanba is küld pénzt... Abban biztos vagyok, hogy sok sivornak megnyerjük majd a bizalmát. Akik csatlakoznak hozzánk, azok segítenek nekünk a forradalom kiterjesztésében. Egy kizsákmányolástól mentes, igazságos és tisztességes társadalom reménye bizonyára sok egyszerű embert felbuzdít majd. Egyenlőséget és jogokat ígérünk majd nekik. Rivertown felé haladva a lehető legtöbb nemestől átvesszük a hatalmat.
A küldöttek erősen figyeltek, néhányan jegyzeteltek is.
- Chrom testvéreink közül néhányan elsőkként menekülnek majd Murumbiából – folytatta Diavo. – Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a felkelésnek hitele legyen. Ők Khamiriába mennek, s ott egy szabad kormányt hoznak létre. Néhány nem chrom, sőt néhány nemes és parancsnokaik ugyancsak Khamiriába menekülnek, ahol meg lesznek tűrve, ha feladják chrom-ellenes magatartásukat. Végül Rivertownban megdöntjük Flukk hatalmát. A forradalom vezetőjeként, ismét valódi nevemet használva, átveszem Flukk helyét... - Akik a forradalom kezdetén csatlakoznak hozzánk, területi vezetőink lesznek. Uralmunk megszilárdítása nem ütközhet nehézségekbe. A bányászok, parasztok és más egyszerű emberek soraiból kikerülő új vezető réteg rettenetesen fogja élvezni újonnan szerzett
hatalmát, s mindent elkövet majd annak megtartásáért. Vagyis számomra nem lesz nehéz ezt az új rendszert diktatúrává alakítani. Létrehozunk egy titkos rendőrséget, hogy mindenkit ellenőrizni tudjunk. Kormányunk hatalma megkérdőjelezhetetlen lesz. Mindent ellenőrzésünk alá vonunk, beleértve a földet is. Az egyenlőség nevében betiltjuk a magántulajdont. Minden az államé lesz, vagyis a miénk. Később azoknak a testvéreinknek,
akik nem menekültek, lehetőséget adunk arra, hogy elítéljék saját múltjukat, és nyíltan az új kormány mellé álljanak. A chrom szót kitöröljük a szótárakból, és súlyosan büntetjük azokat, akik újra használni merik azt. Így a kormányba kerülő chromok egyszerűen forradalmárok lesznek. Természetesen, előbb-utóbb a nép el lesz tiltva a politika gyakorlásától. A legtöbb kormányzási pozíció, főleg a fontosabbak, a mi embereinknek lesznek fenntartva.
Diavo megállt. – Tudtok követni? – kérdezte, miközben körültekintett.
A küldöttek bólogattak.
- A határokat megerősítjük és lezárjuk. A külvilággal nem lesz hivatalos kapcsolattartás, még Khamiriával sem. A vallásokat betiltjuk. Társadalmi formánk neve EMSZ lesz, vagyis Egyenlőség Mindenki Számára.
Amíg Diavo beszédét mondta, holográf agyával egyidejűleg azon töprengett, vajon Ravar mit szól sebtében rögtönzött tervéhez. - Ravar végülis bölcsen cselekedett – gondolta -, amikor a technológiára bízta a probléma megoldását. Az ő elektronikus agyának nagyon kevés időre volt szüksége, hogy kitermelje ezt a stratégiát. Ravar, organikus agyvelejével, talán napokig, netán évekig is gondolkozhatott volna, hogy egy hasonló tervvel előálljon.
Másodlagos holográf áramköreinek egy különálló egységével ugyanakkor élvezettel elemezte a küldöttek gondolatait. – Elképesztő, hogy mennyire kétkedőek ezek a szerves lények. Mégis úgy tüntetik fel magukat, mintha teljes mértékben bizakodóak és határozottak lennének. Fő áramköreivel továbbra is előadására koncentrált.
Amint egyre világosabban látszott, hogy Diavo terve az egész bolygót egy nagy háborúba sodorhatja, néhány küldött nyugtalanul mozogni kezdett ülésén.
Persze, ez a kimondatlan ellenszegülés nem kerülte el a holorobot figyelmét, és azonnal emlékeztette hallgatóságát arra, hogy mennyi szenvedést kellett elviselniük a chromoknak a történelem folyamán. – Nincs alternatíva – szugerálta a küldöttek tudatalattijába, áthangolva azok gondolkodását. Diavo könnyedén meggyőzött mindenkit arról, hogy a háború után a chromok vitathatatlanul az egész bolygó uraivá válnak.
- Természetesen, ezzel a küzdelem nem ér véget – folytatta. – Annak érdekében, hogy hatalmi pozíciónkat ne fenyegesse a bukás veszélye, állandó jelleggel széleskörű támadást kell majd folytatnunk. Okos, rejtett támadást... Ahhoz, hogy legyengítsük a függetlenül gondolkodók ellenállását, el kell őket szigetelnünk a társadalomtól. A jövő életstílusainak egyik jellemzője az elidegenülés kell, hogy legyen. Arra majd ügyelnünk kell, hogy a miénken kívül igazi kötődések vagy szövetségek ne jöhessenek létre. Ma a nem chromoknál a házasság egy veszélyesen erős kapcsolódás. Az effajta kötődésből a nőket majd fel kell szabadítanunk.
- Ha sikerül kitermelnünk a modern nőt, aki többé nem függ a férjétől, a mi pozíciónk sokkal biztonságosabb lesz. Ugyanakkor megpróbálhatjuk elszigetelni a gyerekeket a szülőktől. A generációk közötti szakadékok ugyancsak könnyebbé tehetik a mi helyzetünket. Diavo sorolta tovább a tömegek ellehetetlenítésének a különböző módszereiről alkotott elképzeléseit.
- Fogyasztás, fogyasztás, fogyasztás! Erre majd külön figyelmet kell fordítanunk. Minden elképzelést felülmúlóan iparosítanunk kell a világot... Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jövő ismeretlen előttünk. Ha az én tervem kerül bevezetésre, az rendkívül nagy felelősséget jelent majd számunkra. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, készen állunk e arra, hogy szembenézzünk egy ilyen komoly kihívással. Valóban nagyon keményen
kell majd dolgoznunk. Nem csak az itt megjelentekre gondolok, hanem a chromokra világszerte, beleértve a beépítetteket is. Egységben és nagy titokban fogunk
munkálkodni. Gyerekeinket csak rendkívül körültekintő felkészítés után avathatjuk be titkainkba. Sok-sok odaadó és nehéz munka vár ránk.
- Igazán nincs alternatíva? – kérdezte Gumiel.
A küldöttek hallgattak.
- Így igaz, barátaim – emelte fel hangját Diavo. – Nincs alternatíva. Élni vagy meghalni. Az élet és a halál között kell választanunk. Kérem, emelje fel kezét az, aki az életet választja!
Bár kissé vonakodva, a küldöttek elkezdték magasba tartani kezeiket.
- Minden rendben – mondta Diavo megnyugvó hangon. – Most már csak az a kérdés, hogy az én javaslatom e az egyetlen, amely választható. Az emelje fel a kezét, aki úgy gondolja, jobb, átfogóbb terve van!
A küldöttek egymást nézték, legtöbbjük vállát vonta, vagy a fejét rázta.
Diavo egy ideig kivárt, majd így fejezte be mondanivalóját: - Köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok nekem. Az elkövetkező néhány nap során végleges formába öntjük tervemet. Tudom, hogy ez menni fog. Tudom, hogy nem vallunk szégyent. Köszönöm.
|