A hangya

Tegnap este fogmosás után valahonnan egy hangya pottyant a mosdókagyló szélére. Hogy
honnan, azt nem tudom. Talán három havonta látok egy hangyát itt a lakásban, azt is
a konyhában. Egy ösztönös mozdulattal felkaptam és beledobtam a kagylóban lévő még
le nem eresztett vizbe. Már nyúltam a "dugóért", hogy a viz lefolyhasson, de félúton
megállt a kezem, amint tekintetem a viz tetején úszó fogkrém habban vergődő hangyára
esett. Egy ideig elnéztem a kudarcra itélt küzdemet, majd egy hirtelen mozdulattal
kikaptam a hangyát a vizből és ledobtam a kagyló mellé. Érdekes jelenet következett.
A hangya először is megpróbált kikecmeregni az őt fogvatartó fogkrémes vizfoltból.
Percekbe telt, mire sikerült magát száraz felületre menteni. Egy ideig pihent - már szinte
azt gondoltam, végzett vele a fogkrémben lévő kémiai anyag -, de aztán komoly önmentő
akcióba kezdett. Lábaival hosszú percekig tisztogatta előbb csápjait, majd
a még mindig nedves potrohát, miközben érdekesebbnél érdekesebb testi poziciókat
vett fel. Volt úgy, hogy az oldalán "feküdt", aztán szinte fejen állt, de a potrohán is

támaszkodott kis fejét magasba tartva. Közben szorgalmasan dörzsölgette össze hol
elülső, hol meg hátsó lábait. Még a szemüvegemet is feltettem, hogy jobban lássam
minden mozdulatát. Miután megtisztitotta magát, erőtlenül vonszolni kezdte még
mindig nehézkesnek tűnő potrohát. Pár millimétert haladt balra, aztán visszafordult, mert
ott is nedvességbe ütközött. Tétován próbálkozott újabb irányokba indulni, de mindig
visszafordult. Aztán egy ideig mozdulatlan volt. A végét járhatja, gondoltam, de ekkor
egészen határozottan elindult a falon lévő kb. egyszer másfél méteres tükör felé. Ügyesen
kikerült minden vizcseppet, s miután elérte a tükröt, megpróbált függőlegesen felfelé
mászni a sima üvegfelületen. Egy ideig csupán tapogatózás volt próbálkozása, de aztán
sikerült neki minden lábával megtapadni a tükrön. Nem értettem, hogy a talán hajszálnál
is vékonyabb lábak miként képesek felfelé vonszolni a viszonylag nagy testet. Na,
ettől a hangyától sokan példát vehetnének, goldoltam, miközben elámulva figyeltem,
hogyan küzdi magát egyre feljebb, erőlködve, percenként alig pár millimétert haladva.
Egyszerűen képtelen voltam otthagyni a hangyát, pedig már vagy fél órája figyeltem.
Legalább egy teljes méternyire mászott fel, amikor kezdett úgy tűnni, hogy képtelen a
további erőkifejtésre. Megállt, egy percig mozdulatlan volt, majd elengedte magát és
visszaesett a kagyló mellé. Száraz felületre esett, ennek ellenére nem mozdult többé.
Hiába vártam még jó néhány percig, még csak a lábai sem rezdültek. Elmosogatom
az edényeket, gondoltam, aztán majd újra megnézem. Tiz percembe se telt, rendbe
tettem a konyhát. Visszamentem a fürdőszobába. A hangya nem volt sehol.
Vajon hová ment, vetődött fel bennem a kérdés. Honnét jött és hová ment? Miért küzdött
oly ádázul az életéért? Mi vezérli? Be van programozva? Egy ilyen "hatalmas" program
elfér egy mákszemnyi fejben? Vagy talán nem is a fejben...
Aztán hirtelen egy kutya jutott eszembe, amit néhány nappal korábban láttam miközben
a ház körüli parkban járkáltam. Egy jókedélyű, játékos kis kutya volt. Szinte úgy tűnt
nekem, hogy mosolyog a gazdájára. Akkor vetődött fel bennem az a kérdés, hogy
vajon egy kutya - vagy bármely más állat - tudatában van e annak, hogy létezik.
Neked erről mi a váleményed?

ztb

.................................

Na jól állunk. Látom volt itt egy szavazás az alkoholról, hogy kábítószer e vagy nem. És a válaszadók több mint fele, 15-en, azt válaszolták hogy nem. Meg áll az embernek az esze. Én sem vagyok kémikus, mint ahogy a válaszadók sem lehettek azok, de a hülye is láthatja hogy aki alkoholt fogyaszt az megkábul. Hát ez az, ez az önáltatás legfényesebb példája. Mert tudta a szavazó hogy a kábítószer romboló hatású, ezért úgy döntött hogy az alkoholt nem nevezi annak. Mert az alkoholról aztán nem akar lemondani. Na jó, biztosan világszerte hasonló válaszokat adtak volna. Mert ilyen részeges ez az emberiség, sajnos. De itt, magyarhonban ez egyenesen katasztrofális. Itt mindenki elitta már az eszét. Ez az önrombolás példanélküli. Hát mit akar akkor ez a nép? Vannak persze akik nem isznak, vagy mértékkel isznak. Ők az okosok. Ők az elit banda. Ők vannak a kormányrúdnál. Ők okosan orruknál fogva vezetgetik az alkoholtól agyilag, akaratilag legyengült tömeget, a depressziós tömeget, az idegbeteg tömeget, a gondolkodni már képtelen tömeget. Hát jó, csak áltassátok magatokat, beszéljétek be magatoknak, hogy az alkohol nem kábítószer, nehogy lelkifurdalástok legyen mikor a pohár aljára néztek. Mert ugye másként már elviselhetetlen számotokra a valóság. De akkor ne panaszkodjatok!!! Akkor ismerjétek be magatoknak is, hogy akaratgyenge, szétesett szerencsétlenek vagytok, akiknek nincs már ereje ahhoz hogy visszakapaszkodjatok az emberi milétbe. Ne irigykedjetek!!! Ismerjétek fel a mondás erejét, hogy VAN ANNAK AKI EL NEM ISSZA (az eszét).

No, ha már kimérgelődtem itt magam miattatok, adok tanácsot is. Hiszem, hogy aki megfogadja, boldog emberré válik. Nem egyik napról a másikra. No nem! Mennyi időbe tellett míg ilyen mélyre süllyedtetek, míg ennyire lerontottátok az egészségteket, a jó közérzeteteket? No, hát bizony időbe telik a felépülés is. Ismerős számotokra a JÓLESŐ ÉRZÉS kifejezés? Azért kérdezem így mert félek hogy magát az érzést sosem ismertétek. Mert ha ismertétek volna, NEM ADNÁTOK FEL SEMMIÉRT. De még nem késő! Még ha 80 éves vagy, akkor sem késő. CSAK MOST KEMÉNYEN EL KELL HATÁROZNOTOK MAGATOKAT: SOHA TÖBBÉ EGY CSEPP ALKOHOLT SEM FOGYASZTOK. Semmilyen formában, ha a kutya a kovászba esik, akkor sem. És gyilkosomnak tekintem majd azt, aki velem alkoholt akar itatni. Mert gyilkos az bizony, akár tudja ő, akár nem. A világ próbára tevő erőinek hatása alatt áll az az illető. És nemcsak hogy része lesz a jóleső érzésben annak, aki mostantól visszautasítja a mérget, de ki tudja még milyen csodálatos dolgokban is lehet része, lehet hogy majd az ezen élet utáni folytatásban, ha van olyan. Ki tudja hogy van e olyan. De ha van, ott szeretnénk lenni, nemde?! Mert lehet, hogy nem erre a kurta kis nyomorék földi életre megy ki a játék. Hát érdemes lenne elveszíteni, ha van folytatás, ami ennél elképzelhetetlenül jobb lehet. Én azt mondom, aki ezt nem kívánja, az már most, a végérvényes halál előtt halott. Az akár máris beveheti a halálos alkohol dózisát, és megszűnhet.

Testvéreim! Térjetek észhez! A leghosszabb út is egy kis lépéssel kezdődik, mondta valami nagy okos. De így van. A ti stádiumotokban, a ti állapototokban SAJNOS már csak egyetlen egy megoldás van: a 180 fokos fordulat. Az egyik végletből a másikba kell átcsapnotok, ha ehhez még van erőtök. Aki megérti ezt, és cselekszik, annak meg fog adatni a tisztánlátás, és onnét már könnyű a többi. És persze lehetett volna szavazás a dohányzásról is, meg a kávézásról is, meg a húszabálásról is. Az egészségrombolás nagy felelőtlenség, habár gyakran tudtalanság következménye. Vigyázzatok magatokra! Bevallom, önzésből is írtam le mindezt, mert szeretnék egy szebb, emberibb, élvezhetőbb világban élni. Na ennyit... S aki mégis jobban érzi magát szar érzések közt nyűglődni, az csak folytassa tovább a kábítózást. Agyő.

-demeter- bp-ről

........................

(Ha érdekes mondanivalója van, írja meg. Kattintson a baloldali Menü alatti Hozzászólások-ra. Az érdekesebbeket itt a nyitóoldalon hozzuk.)